Névtelen költő verse

Meggymag:

Kicsi meggymag rácsodálkozott a világra,
Lekéredzkedne a magasból, de hiába.
Sűrű lomb takarja, a Nap melengeti,
Cinege fióka hallja, meggymag társai beszélnek neki.

Savanyú meggy húsa öleli körbe,
De ő csak lefelé vágyik, le a földre.
Messze akar menni az utca végébe,
Másik meggyfa alá, bokrok közé, a patak szélére.

Vékony zöld szára azonban nem engedi,
Olykor gyengéd nyári szellő lengeti.
Szellő, s néha eső, jeges cseppek,
Meggymag társaival alapos fürdés után lesznek egyre szebbek.

Gazdasszony jön és hozza az öreg létrát,
Felmászik rá, leszüretelni a meggyfát.
Kicsi meggymag örül, hogy boldog volt az életben,
Savanyú meggy húsa előkelő helyet kap majd az ünnepi rétesben.